Majosháza Állatorvosi Rendelő

Az ősztől tavaszig tartó időszakban a fagyállómérgezés gyakrabban előforduló probléma, mint az év egyéb szakaszában. Ennek oka általában a figyelmetlenség. Az állatok hozzáférnek az autóból leengedett fagyálló folyadékhoz, ablakmosóhoz, és mivel a fagyálló folyadékban található etilénglikol édes ízű, emiatt szívesen el is fogyasztják azt. A macskák sokkal érzékenyebbek rá, számukra már néhány csepp belőle is végzetes lehet!

Az etilénglikol a vesét és következményesen az agyvelőt károsítja. Felszívódása után kálcium-oxalát kristályok keletkeznek, melyek a toxinok mellett mechanikailag is károsítják a vesecsatornácskákat. Kis mennyiségű méreg felvétele esetén a vesecsatornácskák még túlélhetik a kristályok és a toxinok együttes hatását. Nagy mennyiségű etilénglikol felvétele azonban már a veseműködés leállásához, és az állat elhullásához vezethet. Többszöri kismennyiségű etilénglikol felvétele is ugyanazt eredményezi, mintha az állat egyszerre nagymennyiséget fogyasztott volna el belőle!

Ha már megtörtént a baj, és az állat felnyalta az autóból kicsöpögő fagyálló folyadékot, az időnek nagyon fontos szerepe van! Ha láttuk az eseményt, minél előbb meg kell hánytatni az állatot, hogy a méreg felszívódását megakadályozzuk. Ha erre már nincs lehetőség, az első néhány órában még intenzív terápia mellett lehet esély az életének megmentésére. A veseelégtelenség kialakulásával az esélyek egyre romlanak. A fagyállómérgezést szenvedett állatok gyógykezelését minél előbb meg kell kezdeni, de sajnos a prognózis sokszor még ilyenkor is kétes!

Ha nem láttuk, hogy az állat elfogyasztotta volna a fagyállót, honnan sejthető, hogy ez lehet a baj? Az állatok kezdetben bágyadtak, nyálzanak, hánynak, imbolyognak, mozgásuk összerendezetlen. Később görcsök jelentkeznek, a lehelet pedig vizeletszagúvá válik a kialakult veseelégtelenség miatt. A kórelőzmény és a tünetek alapján a mérgezés valószínűsíthető. A biztos diagnózis a vizeletben lévő kálcium-oxalát kristályok kimutatásával, a vesék ultrahangos vizsgálatával, valamint a vérből, a veseparaméterek változásának kimutatásával állítható fel.

A házinyúl az üregi nyúl háziasításából alakult ki, a mezei nyúl egy teljesen külön fajba tartozik.
Az egyre szélesebb körű házikedvencként való nyúltartásnak köszönhetően, a házinyúlnak mára már több fajtája is kialakult. Mikor magunkhoz vesszünk egy kis nyuszit, nem árt tudnunk, hogy várhatóan mekkorára nő! A törpe nyulak kifejlett korukra sem haladják meg a három kilogrammos testsúlyt, míg a nagy-, ill. óriástestűek elérhetik az 5-8 kg-ot is.

A kistestűek könnyedén tarthatók lakásban is, az állatkereskedésekben kapható nyúlketrecekben. A ketrecben, lakásban tartott nyúl is időnként kiengedhető a ketrecből, hogy mozoghasson egy kicsit. Állandó rágcsálása miatt azonban figyeljünk oda a bútorokra, szobanövényekre, elektromos vezetékekre! Kertben is nyugodtan tarthatók, ilyenkor arra érdemes odafigyelni, hogy a ketrec megfelelő aljzattal legyen ellátva, mert ennek hiányában könnyedén kiássák magukat.
A ketrec fala olyan anyagból készüljön, melyet a nyúl nem tud elrágni, és nem kezeltek semmiféle mérgező anyaggal. Ha kint tartjuk őket, mindenképp kellő védelmet kell biztosítanunk számukra a szél, a csapadék, a tűző nap, és az ellenségek (kutyák, macskák, egyéb ragadozók) ellen. A nyulaknak, rejtőzködő életmódjukból kifolyólag, szükségük van valamilyen búvóhelyre, házra, akár lakásban laknak, akár kint. Amennyiben télen is kint maradnak, mindenképp szigetelt házra van szükségük. Megfelelő szoktatás mellett így a hideget jól viselik. A melegre jóval érzékenyebbek. Bárhol is tartjuk, fontos a megfelelő mennyiségű, jó nedvszívó képességű, nem poros alomanyag az állat alatt. Folyamatosan álljon rendelkezésükre széna, valamint friss ivóvíz. Legyen egy etetőtálkájuk, melyet nem tudnak felborítani, amiben a nyúltápot, és zöldségeket kínáljuk nekik. Akár kint, akár bent tartjuk őket, legyen elegendő helyük, és ketrecük legyen olyan magas, amiben –kifejlett korukban is- kényelmesen két lábra tudnak állni.

Amennyiben több nyulat tartunk együtt, legyünk elővigyázatosak, mert a nyulak igen szaporák! Az anyanyúl már az ellés után ismét képes vemhesülni! Az alomlétszám általában 4 és 12 között mozog. Az anyanyulak általában naponta mindössze csak egyszer szoptatnak néhány percig, legtöbbször azt is a hajnali órákban. Ezért nem kell azonnal megijedni, ha látszólag az anya ügyet sem vet kicsinyeire. A kisnyulak kb. 3 hetes korukig csak szopnak, ezután kezdik kóstolgatni a szálastakarmányokat. Az anyanyúl teje igen tápláló, sokkal táplálóbb, mint a tehéntej. Emiatt a nagyon kiskorban elválasztott, vagy árván maradt kisnyulak mesterséges életben tartására, és felnevelésére igen rosszak a kilátások. Ezért nyúlvásárláskor figyeljünk oda, hogy túl kicsi kisnyulat ne válasszunk!

A nyulak szemfogai folyamatosan nőnek, ezért folyamatosan koptatniuk szükséges.
Különben túlnőhetnek, az állatot akadályozhatják a táplálékfelvételben, és egészségügyi problémákat okozhatnak. A nyulak növényevő állatok. Táplálékuk alapja a széna kell legyen, nagyjából az összes táplálékmennyiség felét kitéve. Emellé adjunk nekik nyúleleséget vagy nyúltápot, illetve friss zöldségeket. Ezek lehetnek pl. salátafélék, répa, uborka, cukkini, fehérrépa, paprika, paradicsom. Kerüljük a káposztaféléket, karfiolt, karalábét, brokkolit, babot, borsót. Gyümölcsöket csak korlátozott mennyiségben etessünk velük, mert magas cukortartalmuk emésztési problémákat okozhat. A kertből a fű mellett szedhetünk nekik tyúkhúrt és pongyolapitypangot is, ezeket általában nagyon szeretik. Amennyiben valamilyen új táplálékot vezetünk be az étrendjükbe, azt mindig fokozatosan tegyük, ne adjunk hírtelen nagymennyiségű új eledelt, hogy a bélbeli baktériumflórának legyen ideje alkalmazkodni. A nyulak ún. caecotroph, azaz bélsárevő állatok. Az elfogyasztott bélsár azonban nem azonos a ketrecben található, mindenki számára ismerős „nyúlbogyóval”. A lágy bálsarat, melyet a nyúl elfogyaszt, közvetlen a végbélből szívja ki, és egyből le is nyeli. Ebből biztosítja magának vitaminszükségletét, melyhez más módon nem tud hozzájutni. Emellett a megfelelő emésztéshez is szüksége van rá, így ennek elfogyasztása létfontosságú számára.

Amennyiben nyulat tartunk, nem szabad megfeledkeznünk a myxomatosis és vérzéses betegség elleni védőoltásokról sem! Különösen fontos ez a kertben tartott állatok esetében, de a lakásban tartott állatok számára is erősen javasolt, hisz a myxomatosis nevű betegség kórokozóit a szúnyogok terjesztik, melyek a lakásba is könnyen bejuthatnak!